Jelenlegi hely

Csak olyat posztoljunk, amit a suli közepén üvöltve is vállalnánk

Ha hagyom magam lefotózni, azzal hozzá is járultam, hogy megjelenhessen a kép rólam? Mit posztolhat a szülő és mit nem ajánlott? Milyen életkortól döntheti el a "kiskorú", hogy valaki felrakhat-e az internetre róla egy képet vagy sem? A kérdésekre Dr. Baracsi Katalin, internetjogász válaszol.

Az ember képmása a személyiség megjelenésének és megkülönböztetésének egyik alapvető eleme. Képmás alatt az ember megjelenésének valamely eszközzel való rögzítését értjük, amelynek egyik legjellemzőbb módja a fényképfelvétel készítése.

Nyilván ehhez az érintett hozzájárulása szükséges, de hogyan változik ez egy kiskorú estében? De ha hagyom magam lefotózni, azzal hozzá is járultam, hogy megjelenhessen a kép rólam? Mi a helyzet akkor, ha pózolok is a képen, ettől a készítője megoszthatja rólam? És ha nem mit tehetek ellene? Erről kérdeztük dr. Baracsi Katalin internetjogászt.

Kiskorúak esetében ki gyakorolja a képmáshoz való jogokat? Mi az a kor, amikor már van önrendelkezési jogunk és a mi döntésünk, hogy valaki felrakhat-e az internetre rólunk egy képet vagy sem?

Ezt a kérdést érdemes több viszonylatból is megvizsgálni. Kezdjük az alappal, a szülő-gyermek viszonnyal. A magyar törvények szerint 16 éves kor alatt a szülő vagy törvényes képviselő hozzájárulása kell ahhoz, hogy valakiről fénykép- vagy videófelvétel készüljön. Ez a hozzájárulás megtörténhet írásban, szóban és ráutaló magatartással.

Én azt szoktam javasolni, hogy a legbiztosabb, ha a szülő leírja és aláírja a hozzájárulását. Mivel gyakran előfordul, hogy elfelejti, hogy hozzájárult, nem úgy gondolta, meglátja a fényképet és mégsem tetszik neki. Ezért fontos az írásban tett, aláírt hozzájárulás.

Ezt a gyakorlatot kell követniük az óvódáknak és iskoláknak is: minden tanév elején aláíratnak a szülőkkel egy ilyen nyilatkozatot, amiben hozzájárulnak ahhoz, hogy iskolai rendezvények alkalmával a gyerekekről fénykép- és videófelvétel készülhet.

De nagyon fontos, és szerintem ezzel sok szülő nincs tisztában, hogy amikor egyébként iskolai környezetben azt mondja, hogy nem, akkor az azt jelenti, hogy a gyermek nem szerepelhet az osztályképen és a tablófotón sem.

Szülő és gyerek viszonylatban azt feltételezi a jogalkotó, hogy a szülő felelősségtudatos és végig tudja gondolni, hogy amikor ő dönt a gyerekéről ilyen fotó- és videófelvétel kapcsán, akkor csak és kizárólag olyan képeket tesz ki róla, amelyek nem hozzák őt kellemetlen helyzetbe, nem megalázó, nem lehet vele visszaélni.

Azt szoktam javasolni a szülőknek, hogy amikor a gyerek már tud beszélni, akkor folyamatosan kezdjenek el vele arról beszélni, hogy én most rólad képet csinálok, ezt most kiteszem, ezt nem, hogyan teszem ki.

A jogalkotó azt is mondja, hogy 14 és 16 éves kor között a szülőnek és gyereknek már együtt kell döntést hozni arról, hogy készülhet-e fotó és ez a fotó hova kerülhet ki, ki számára lehet látható.

Véleményem szerint egy 8 éves is tökéletesen meg tudja azt mondani, hogy ez a kép jól sikerült vagy sem, olyan helyzetben ábrázolja e őt, ami számára vállalható a nagy nyilvánosság előtt is.

Minden esetben elvárhatjuk szüleinktől, hogy tiszteletbe tartsák, ha gyerekként azt mondjuk, hogy nem szeretnénk az adott képet és a helyzetet megosztva látni. És ugyanez igaz, ha más családtagok, idegenek készítenek rólunk fényképfelvételt.

Nem lehet úgy az utcán sétálni, hogy „tökre tetszik a frizurád”, vagy hogy „tetszik az a felső, ami rajtad van” és lefotózom anélkül, hogy megkérdezném. Ezekben a helyzetekben  nagyon fontos, hogy odamenjünk és megbeszéljük a helyzetet. Mit szeretnénk, miért és hol szeretnénk használni a képet.  

Tehát senki ne érezze azt, hogy szabadon fotózhat és ezt megoszthatja, akár a közösségi médiában vagy bármely nyilvános felületen, mivel ezzel megsértem a másiknak a képmáshoz való jogát.        

Hol húzódik a határ: mit posztolhat a szülő és mit nem? Mit ajánlott posztolni, mit nem? Milyen veszélyei vannak annak, ha cuki gyerekfotókkal halmozzák el szüleink közösségi média oldalaikat?

A hagyományos papír alapú fényképalbumok már kiveszőben vannak és sokan azt gondolják, hogy a közösségi oldal az egy fényképalbum és ott az élet minden területét meg lehet osztani.

Véleményem szerint az első és a legfontosabb, hogy ne engedjük szüleinknek, hogy meztelen, félmeztelen, fürdőruhás, pelenkás képeket tegyenek fel rólunk, mert ezek rövid idő alatt más oldalakra is átkerülhetnek amellett, hogy később más közösségekben akár komoly kellemetlenségeket is okozhatnak számunkra.

Javaslom, hogy kérjük / tanítsuk meg szüleinket, hogy mikor föltesznek rólunk egy fényképet, akkor ne nyilvánosan tegyék föl, azaz ne az egész világ lássa azt.

Továbbá vegyék le a fényképről a megosztás lehetőségét, ezzel is csökkentve a lehetőségét annak, hogy vírusszerűen terjedjen rólunk a fotó. Ha nem akarjuk, hogy a mi fényképünk legyen az alanya annak, ha valaki bántó, sértő dolgokat ír a fotóhoz vagy az anyukák kakaskodásának a közösségi falakon, akár a hozzászólás lehetőségének letiltását is kérhetjük. Ezek olyan alapvető és látható technikai dolgok, amik fontosak és nagyban segíthetik egy cyberbullying mentes jövőt.  

Számomra egészen meglepő és nagyon érdekes trend, hogy most már megjelentek az ultrahang felvételek is a gyerekekről a közösségi média felületeken.

Tehát a gyerek még nem is született meg a maga fizikai valójában, de már egy óriási digitális lábnyoma keletkezik, és az első, 0.-ik adata máris megvan.  A saját mikrokörnyezetemben szinte kivétel nélkül minden kisgyerekes ismerősömről tudom, hogy hány centivel született a gyerek, milyen súllyal érkezett a világra.

Kiemelten fontos lenne, hogy ebben az esetben akár zárt, -családi csoportokat hozzunk létre. Oda meg lehet hívni akár a tágabb baráti kört is.

Azt is fontosnak tartanám kiemelni, hogy nem lehet olyan képeket föltenni a gyerekről, ami megalázó. Például elkenődik rajta az étel, rosszul áll rajta a ruha. Merthogy ezek a ciki kategóriába eső helyzetek.

Elvárhatjuk szüleinktől, hogy ne posztoljanak olyan képeket rólunk, amikor kiszolgáltatott helyzetben vagyunk.

Biztos előfordul például a „bőgőmasinázás meg hisztizés”, de ezek a képek sem a közösségi médiába valók. A szülőknek fel kell ismerniük azt, hogy kiszolgáltatott helyzetben nem lehet megörökíteni a gyereket. Magának csinálja meg ezt a fényképet, ha úgy érzi, hogy szüksége van rá, de ne ossza meg a nyilvánossággal.

Lehet egy jó köztes megoldás, ha nem látható, felismerhető a kiskorú a képeken. Úgy látom ezt egyre többen alkalmazzák, hogy messziről vagy háttal veszik fel a gyereket. Ez is lehet egy  biztonsági faktor. Megfelelő lehet az is, ha  nem látszik az összes külső jegye.

Például újszülöttnél  a tappancsát fotózza le valaki, vagy a kis kezét, ahogy megfogja először az anyukát. Ezek nagyon hangulatos képek tudnak lenni és mégsem járulnak hozzá ahhoz, hogy a későbbiekben ezek visszaélésre alkalmas fényképfelvételek legyenek.

Következő kérdés, ha nem egyedül vagyunk a képen. Ezekben az esetekben is  körültekintőnek kell lenni, ha barátunk, barátnőnk is feltűnik. Ilyenkor fontos, hogy a képen is legyenek engedélyek.

És még nem beszéltünk olyan rizikó faktorókról, hogy egy fotóból és videóból nagyon sok mindent meg lehet állapítani: hol készült ez a fotó, milyen környezetben él az a gyerek. Amikor kirakjuk például a kitűnő bizonyítványunkat, akkor már olyan személyes adatok és információk is nyilvánosságra kerülnek, hogy ha valaki szeretne kárt okozni, akkor ezeken a összeszedett információkon keresztül ezt simán megteheti.

Ha minket akarnak behálózni, akkor azonnal látják a kitűnő bizonyítványt, esetleg egy-két edzés előtt-után képet és máris megvan az alap beszélgetős téma, amivel meg tudnak szólítani.

Az pedig kifejezetten zavar, hogy újabban a szülők mindenféle olyan kihívásokba állnak bele, ahol a gyerek a szenvedő alany. Például volt az, hogy öntsük le egy pohár vízzel a hisztiző gyereket és vegyük fel, vagy tegyünk sajtot a gyerek arcára. Én ezt nem tartom jó iránynak, hogy maguk a szülők azok, akik megalázzák a gyerekeiket egy-egy ilyen felvétellel.

Fontos kérdés még, hogy a nyilvánosan megosztott fényképeinkkel automatikusan engedélyt adunk mások számára képeink felhasználására?

Sokan úgy gondolkodnak, hogy ami az internetre felkerül az szabadon felhasználható, de ez nem igaz. Minden képhez társulnak szerzői jogok, az interneten is.

A rólunk készült fotó más általi felhasználásához mindenképpen szükséges a szülőnk/gondviselőnk engedélye.

Ezt elég lazán kezeljük, pedig nagyon fontos lenne figyelembe venni, hogy a szerzői jogok a közösségi média világában a digitális tartalmakra is érvényesülnek. Ha valamit fel akarok használni, akkor azt pontos forrás megjelöléssel, és a készítőtől való engedéllyel lehet megtenni.

Tehát ezek nem szabad fotók, azokra ott van a Pinterest és az egyéb ingyenes fényképmegosztó oldalak, ahol kifejezetten olyan tartalmak vannak, ahol nem kell ezeket az engedélyezési köröket megfutni.

Szerző: D. Barbara (19 éves) 

Forrás: kidsnews.hu

- Budapestimami -

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Ha egyedül érzed magad, ülj le a barátság-padra!

Ha egyedül érzed magad, ülj le a barátság-padra!

Egyszerű ötlet: egy különleges pad segít barátokat találni azoknak a gyerekeknek, akiknek nincs kivel játszaniuk, beszélgetniük. Te kipróbálnád?
Dr. Illés Nóra: Természetes házi gyógymódok megfázás ellen - mit tehetünk orrfolyás, köhögés, torokfájás esetén?

Dr. Illés Nóra: Természetes házi gyógymódok megfázás ellen - mit tehetünk orrfolyás, köhögés, torokfájás esetén?

Épp hogy elindult az iskola máris betegek lettünk…, 5-10 nap hiányzás, nem csak a munkahelyek végett nagyon rizikós, de bepótolni sem túl egyszerű az iskolás gyerekeknek a kimaradt hatalmas óraszámokat. Ha megbetegszünk vagy a gyerekek betegednek le, fontos tudnunk, hogy nem csak gyógyszerekkel tudjuk a betegségeket kezelni, hanem nagyon sok gyógyhatású otthoni praktikákkal is segíthetjük a gyógyulást. 
A reggeli indulás, kész káosz? - 20 egyszerűen megvalósítható ötlet, hogy jól induljon a nap

A reggeli indulás, kész káosz? - 20 egyszerűen megvalósítható ötlet, hogy jól induljon a nap

„Ha a reggel jól indul, jó lesz az egész napod” tartja ugyebár a mondás, de reggel annyiszor nem indul jól a napunk.  Mi szülők általában rohanunk, már a reggelünk is néha egy kész cirkuszi mutatvány, egyensúlyozunk a kötélen a reggeli rituálék között, kapkodunk, feszültek vagyunk, sürgetünk, néha veszekszünk, és néha elkésünk… De, hogy tudjuk mindezt elkerülni, és boldogabbá tenni a reggeli indulást? Fogadjátok szeretettel Jamrik Márta tanácsait.
Önállóan olvasna a gyermekem, de milyen könyvet válasszak neki?

Önállóan olvasna a gyermekem, de milyen könyvet válasszak neki?

Az olvasás maga, a titkok és kalandok világába való repülés. De hogy repüljön egy, az olvasást most kezdő gyerek? Különlegesen szerkesztett könyvekkel segíthetünk nekik. De milyen könyvet és hogyan válasszunk nekik?

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére