Jelenlegi hely

A jó vers ugródeszka, fel lehet róla szökkenni az égig - Lackfi János költő a Budapestimaminak

Megjelent az Ikertükör válogatás, amelyben húsz kortárs verset találunk a világirodalomból. Két költő: egy nő és egy férfi, Szabó T. Anna és Lackfi János fordításában. Bátran fogyasszuk a "versvitamint" téli napokon is!

"Maradjunk abban, hogy napi többször, bő vízzel. Hogy csipet fűszerrel megbolondítjuk. Hogy lőtt, szúrt, vágott lelki sebre rátapasztva. Hogy társ a bajban. Hogy a nehéz napokon is. Hogy most és mindörökké." (Lackfi János)

"A vers nem múzeumi tárlókba való, hanem használati tárgy, ereje, íze, színe van, erőt, ízt, színt hoz az életünkbe. Igen, tudom, hogy a modern költészet megborzongatja az olvasókat – egy részük azért borzong, mert megérti, a másikuk meg azért, mert borzad tőle, érthetetlennek látja első pillantásra. Mégis azt javaslom, olvassunk és gondolkozzunk együtt." (Szabó T. Anna)

A szerzők férfi és női nézőpontból, személyes élményekkel, gondolatokkal gazdagítva tükröt tartanak a kortárs költészetnek, egymásnak és az olvasónak is. Utazásaik során megismerték a világirodalom kortárs költőit, akikről rövid életrajzot is beillesztettek a fordítások és az izgalmas verselemzések mellé. A Képmás magazinban évek óta megjelennek ezek a versfordítások és elemzések egy népszerű sorozatban, ezekből válogattak a kötetben.

Lackfi Jánossal beszélgettünk:

Milyen szempontok szerint válogatták ki ezt a húsz verset?

Nehéz volt, hiszen hatvan vers, százhúsz esszé, vagyis öt évnyi anyag állt rendelkezésre. Igyekeztünk arányos válogatást létrehozni, ugyanannyi nőt szerepeltetve, mint férfit, hiszen ez a Képmásban hónapról hónapra megjelenő sorozat szervezőelve is: hol egy férfi, hol egy nő, s minden versről írunk férfi és női szemmel is. Próbáltunk minél szélesebb földrajzi palettát felvillantani, van itt észt és máltai, angol és lengyel, szlovák és francia, izraeli és algériai szerző. A témalegyezőt is szélesre tártuk: szerelem, halál, magány, a múlt kísértetei, a szépség találgatása, elidegenedés, álom, természetbe olvadás, betegség, lustulás, háború. Igyekeztünk érzelmileg is rendesen átmozgató versgimnasztikai sort összerakni.

Hogyan készültek ezek a "szubjektív értelmezések"?

Sokféleképpen. A "gitárral gyógyításról" szóló algériai szöveg kapcsán Anna egy rokonáról mesél, én a betegséggel, betegekkel kapcsolatos félelmeinkről. A szupermarketes izraeli versnél, ahol két szerelmes összeölelkezne, de egyiküknél van egy dinnye, Anna egy viccből indul ki, én meg társkapcsolatok levetett zoknijai, örökös játszmái közt turkálok. A kiégett villanykörtét tárgyaló francia költeménynél (álságosan) azon háborgok, miért nem csupa nagybetűs dologról (Haza, Haladás, stb.) írnak a mai lírikusok, Anna viszont Babitsról, fény-árnyékról, elektromosságról elmélkedik. Ami túl tömör, kicsit felhígítjuk, ami túl fura, kicsit körbemagyarázzuk, ami túl banális, aköré jelentéshálót bontunk ki. Köznapian, érthetően, barátságosan igyekeztünk fogalmazni.

Fotó: Raffay Zsófia

Van kedvence a kötetben? Melyik és miért?

Minden vers és mini esszé másért kedves, Georges Haldas svájci költő szövegére például, melyben az alkonyat a napot letaglózó hentes-mészárosként jelenik meg, egy egyetemi tanítványom hívta fel a figyelmemet réges-régen. Újabb kedvencem talán Boris A. Novak szlovén költő klasszikus szonettje, mely egy nagyon modern pár ezer kilométerre lévő két lakása közt röpdöső tárgyak keveredéséről beszél. Élvezet volt fordítani.

Mennyire fogyaszthatók a kortárs versek a mai olvasók számára?

Nagyon finom ételek vannak itt a büféasztalra halmozva, csak át kell menni értük egy másik szobába, amelynek cseppet ijesztő az ajtaja. Sokan azt hiszik, IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS! - felirat áll rajta, pedig dehogy. Az van ráírva, hogy: IDE GYERTEK, VAN ELÉG PAPIROS! Az idegenség és távolságtartás miatt, amire az iskolai magyarórákon neveltek minket, nem árt, ha van kalauzunk a mai vers birodalmában. Én legalábbis mindig szeretek olyannal felderíteni egy idegen várost, aki ott él, akinek történetei vannak egyes zugokról. Erre ad lehetőséget a könyvünk, hiszen mindketten költészeti "bentlakók" vagyunk.

Lackfi János
Író, költő, műfordító, szerkesztő. Több, mint harminc könyvet írt, felét felnőtteknek, felét gyerekeknek, ugyanennyit fordított franciából. Megzenésített verseiből 4 CD-nyit adtak ki. 17 évig tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 1999-től a Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztője. 2003-tól 2011-ig a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja volt. Humoros identitásesszé-kötete, a 2012-es Milyenek a magyarok? 25.000 példányban fogyott el, folytatása, a 2013-ban publikált Milyenek MÉG a magyarok? 10.000 példánynál tart. 2014-ben látott napvilágot a novellákat tartalmazó Három a magyar igazság. Legfontosabb díjai: József Attila-díj (2000), Déry Tibor-díj (2001) és a Prima Primissima-díj (2013). 6 gyermek édesapja.

Miben különbözik a férfi-női nézőpont a versek értelmezésében?

Feleségem állítja, hogy Anna mindig nőibb szemmel tekint a szövegekre.  Ez nyilván így van. Én inkább úgy érzem, "másképpen" látunk, ami életállapotunkból is fakad. Vannak rezdülések, finomságok, amikhez talán túl durva a férfiműszer. Vagy rosszul helyeztem el. Vagy innen bizonyos dolgok nem látszanak. Márpedig ezek fontos dolgok. Sajnos tankönyveinkből a nők kimaradtak, az írás afféle férfimunkának van elkönyvelve. Holott az olvasók nagy része és az írók jó része mára nő, sokat gazdagodtunk ebből a szempontból.

Nyolc nyelvről fordított versei vannak a kötetben, de ha jól tudom, nem beszéli valamennyit. Mi volt a fordítási metódus azoknál a verseknél, melyeknél nem ismerte a nyelvet?

Igazából franciául beszélek jól, angolul csak gagyorászok, na meg fordítok belőle időnként. Általában az eredeti szöveg plusz francia vagy angol fordítás alapján dolgozom ilyenkor. Ha valami nem stimmel, azt általában megérzem, ilyenkor a Google-fordítóval rámegyek az eredetire, és az eredményt összevetem az angol/francia változattal. Máskor segítséget kérek valakitől, aki jártas az adott nyelvben. És voltak olyan szerzők, akik segítettek a fordításban, személyesen vagy mailben. Ez páratlan örömöt jelentett.

Hogyan közelítsünk egy vershez, ha nem iskolás módon szeretnénk megismerni "mire gondolt a költő"?

Engedjük szabadon, nézzük, hogy viselkedik! Képzeljük el kislány vagy kisfiú, férfi vagy nő, idős vagy fiatal hangján mondva. Melyik disszonáns? Melyik tesz hozzá valamit az értelméhez? Képzeljük el, milyen érzelmektől fűtve szólal meg! Dühös ember mondja? Ábrándos? Kétségbeesett? Cinikus? Könyörgő? Követelőző? Próbáljuk értelmezni a vadabbnak tűnő képeket, de minél többféleképpen! Mi lehet az algériai költőnél az "ég piszkozata"? Viharfelhő? Elvetélt szándék? Villámok firkái? Esővonások? NINCS egy megoldás! Minél többre bukkanunk, annál jobb! Ne mérőeszközzel próbáljuk "feldolgozni" a tengert, hanem lubickoljunk benne bátran!

Nem lehet elég korán kezdeni a versolvasást a gyerekeknek? Mit ajánl a szülőknek, hogyan szerettessék meg a költészetet a kicsikkel?

Én csak a saját példámat tudom mondani, ettől sem lett mindenki nagy olvasó vagy versszerető, inkább csak költészetre nyitott ember. Esténként, elalvás előtt, akár anno az én édesanyám az én ágyamnál, verseket mondtam öt gyermekemnek. (A hatodiknál csak most jön még ez a korszak...) Weörest, Nagy Lászlót, Petőfit. Ők választhattak, és a hároméves Margit rendre Berzsenyi Fohászkodását rendelte, a "hosszú istenest". Rejtély, mit érthetett belőle. Egyébként azt hiszem, ha a felnőtt nem fél a versektől, a gyermeke sem fog. Barátkozzunk velük, nem harapnak!

Nem titok, hogy nagy család veszi körül, a gyerek kötetek ihletői többek között a saját gyermekei, ezeknél a versértelmezéseknél mi adja az inspirációt?

Minden jó vers ugródeszka, fel lehet róla szökkenni az égig. A gyerekektől amúgy rengeteget tanultam, éppen ahogy tekintetükkel robbantják a világot, ahogy a nyelv LEGO-készletével bánnak, elképesztő szabadon. Harmadik-negyedikes általános iskolásoknak semmi gondot nem jelent még a később, gimisták által oly nehezen értelmezett "fejem fölött elröpül a nikkel szamovár". A kicsik még bátran dobálják be: elszállt a helikopter, a repülő, lement a nap, a hold, leesett a hó, megőszült a haj... Ilyen egyszerű.

Tapasztalata szerint a digitális korszak eszközei, a közösségi oldalak, honlapok milyen hatással vannak a kortárs költészetre? Segítik a népszerűsítést és az olvasók visszajelzését?

Elképesztő mértékben segítik, csak ez persze tőlünk, irodalmiaktól is nyitottságot kíván. Ha a szövegeket kép kíséretében "eszik" az emberek, ne fáradjunk bele a remek képek válogatásába! Legyünk párbeszédképesek, ne sértődjünk meg a trollok beszólásain, inkább kérdezzünk rá, mi fáj nekik! Meglepő dialógusok születnek az ilyesmiből. Amúgy eszméletlen, hogy tízezrek, olykor százezrek olvasnak ma akár verset is a Facebookon, mint például az Annával kirobbantott #verslavina akció esetén. Facebook-on rendszeres, hogy suliban, órán ülő gyerekek elemzési segítséget kérnek tankönyvben megjelent szövegeimhez. Vagy érettségire készülnek belőlem, és kérdezgetnek. Napra nap rengeteg visszajelzés érkezik, kommentek sokasága. Az emberek továbbírják a verseket, hozzáfűzik saját élettapasztalatukat. Visszajutunk az ősforráshoz, hiszen az irodalom alapvetően kommunikáció!

Halász Kinga, Budapestimami

Partnereink