Azonban sokszor nem is olyan kicsi az a pici, és aprócskáinknak sokkal kényelmesebb is, ha kiszolgáljuk őket. Ám mindez nem a gyermek fejlődését segíti elő. Sőt, a szülőnek sem jó. Gyermeknevelés közben nem szabad csupán az adott helyzetre koncentrálni. Érdemes hosszabb távon gondolkozni. Miért fogom ezt vagy azt tenni? Elsősorban nem azért, hogy most éppen elhallgasson, békén hagyjon …bár az sem rossz dolog, persze. De sokkal inkább abban kell gondolkodni és cselekedni, ami majd kis emberünket a felnőtté válása során megsegíti.
Miért is fontos ez? Miért másért? Minden szülő szeretné, ha boldog, sikeres felnőtt válna porontyából. Ám ez nem magától történik, sőt, nem is az óvoda, iskola lesz a legmeghatározóbb ebben a kérdésben. Lesz szerepe természetesen, de a családi háttér, a szülők szerepe sokkal erőteljesebb.
Így van ez az önállósággal is. A cipőkötés óvodás korban a legtöbb gyermeket érdekli. Igazi kihívás reggelente felvenni a kis cipőket. Ha rohanunk, vagy ha inkább tépőzáras lábbelit veszünk, elvesszük a gyerektől a próbálkozás lehetőségét. Ha nem várjuk ki, nem mutatjuk meg türelmesen, hogyan is kell csinálni, azt tanítjuk a neki, hogy jobb, ha nem csinál semmit, anya úgyis megcsinálja. (Ráadásul még mérges sem lesz, hogy szüttyögünk.)
Reggelente érdemes kicsit korábban kelni, már kiscsoportos kortól. Hagyni kell, hagy próbálkozzon óvodásunk az öltözéssel. Nagycsoportos korban pedig már elvárhatjuk, hogy önállóan, vagy nagyon kevés segítséggel öltözzön fel, le, vagy át gyermekünk. Ha türelmesek voltunk, jól segítettünk, első osztályos korában gond nélkül öltözik majd fel testnevelés órára.
Természetesen nem arról beszélek, hogy nem viheti anya oda a reggeli kakaót a gyereknek. Mi is lenne annál finomabb! Az viszont a legkisebbektől is elvárhatjuk, hogy a játékait a helyére rakja. 5-6 évesek szívesen segítenek a terítésben, takarításban is. A nagyobbaknál pedig legyenek kötelességek is.
A közlekedés viszont más tészta. Óvodásunkat kézen fogjuk, és igyekszünk megtanítani a gyalogos közlekedés szabályaira. A kisiskolások már szívesen elmennek a sarki boltba (első néhány alkalommal azért nem árt látótávolságon belül maradni, akár egy fa mögé bújva követni – akkor is, ha nem szép dolog…) Eleinte csak egy-egy dologért küldjük el. Természetesen olyan közeli helyre menjen, ahol már ismernek minket, többször jártunk. Az is szerencsés, ha ilyenkor nem kell forgalmas úttesten átmenni. Ha jól sikerülnek ezek az alkalmak, néhány év múlva boldogan megy a gyerek távolabbi boltba is. Sőt! Szép fokozatosan megtanulhatja, hogyan kell közlekedési eszközökkel is járni-kelni. Érdemes nagyon tudatosan felépíteni a közlekedés dolgát, mert a gyerek előbb-utóbb elindul. A szülők pedig mindig aggódnak. Talán, ha jól előkészültünk, rákészültünk, akkor könnyebb lesz az elengedés…
Aztán ott van a „Mikor maradjon otthon egyedül?” kérdése. Szerencsés dolog, ha van egy nagytesó, vagy ha egyetlenünkről tudjuk, hogy nagyon megbízható. Itt is szem előtt tartandó a fokozatosság, és körülbelül első osztályos kortól lehet próbálkozni. Első alkalmakkor irány a kisbolt. A gyerekkel megbeszéljük, hogy elmegyünk, 10 perc és újra itthon leszünk. Jó, ha van telefon, amin azért elérhet minket, mert ha baj nincs is, de megnyugtató még eleinte a hangunkat hallani. A telefonos forró drót később is marad, azonban az időt érdemes mindig egy kicsit kitolni. Negyedikes, ötödikes gyerekek már néhány nappali órában valószínűleg szívesen elvannak egyedül otthon.
Persze sok mindenben önállósodhatnak a gyerekek. Van, aki szeretne mielőbb megtanulni főzni, mások kertészkedni szeretnének. Kevesebben rajonganak a takarításért, egyéb házimunkákért…
Mindenképpen megfontolandó tanács, hogy figyeljünk gyermekünkre. Önállósodási igényeit vegyük komolyan, sőt ösztönözzük is arra, hogy talpraesetten, önállóan oldja meg dolgait. Ez a szülő és a gyerek érdeke is. A reggeli kakaót pedig sose felejtsük. 
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
