Nem vagyok csodabogár, csak introvertált

Kifelé vagy befelé?

Alapvetően kétféle módon viszonyulunk az élethez: az egyik ember inkább a világ felé fordul, a nyüzsgő életre mond igent, vonzza annak érdekessége és sok eseménye. A másik ember viszont inkább önmaga belső világa felé fordulva él. Kicsit idegenül mozog a külső világ forgatagában.

Jung szerint az extrovertáltak motivációja főleg kifelé, az őket körülvevő világra irányul, míg az introvertáltaké befelé, saját szubjektumukra. Az előbbiek könnyen alkalmazkodnak környezetükhöz, talpraesett, aktív emberek, míg az utóbbiakat inkább befelé forduló, töprengő alkatként írta le.

Az introvertált embernek kevés barátja van, de azokhoz hűséges halálig. Az extrovertált embernek jó kapcsolatai vannak és sok. Az egyik a minőséget, a másik a mennyiséget tartja fontosnak. A befelé élő ember nem szereti a változást, számára minden kellemetlen, ami hangos, mozgalmas vagy változó. A kifelé élő viszont állandóan nyüzsög, és azt szereti, ha körülötte is mozog minden.

A személyiségünk lényeges része, hogy hol helyezkedünk el az intervertált-extrovertált skálán. Ez befolyásolja az egész életünket a párválasztástól kezdve a társas kapcsolatokon át a pályaválasztásig, a kommunikációnk módjáig.

A felmérések szerint az emberek egyharmada introvertált. Ők másképp dolgozzák fel az információt és az ingereket, mint a többiek. Az introvertált személyiségek első ránézésre visszahúzódóak és titokzatosak, de ez a külső sokszor intelligens, érzékeny, empatikus és megbízható embert takar. Nem jobbak, nem rosszabbak, csak kicsit mások, mint a könnyen barátkozó, nyitott társaik. 

Jól ismerem ezt a helyzetet, hiszen közéjük tartozom. Őszinte leszek.

Mit nem szeretek?

• A váratlan, kiszámíthatatlan helyzeteket.
• A figyelem középpontjában lenni, szerepelni, előadni.
• Nyilvánosság előtt beszélni.
• A nagy tömeget, a zajos, zsúfolt helyeket, a hangoskodást.
• A harsány, feltűnő jelenségeket, a vibrálást, az erős ingereket.
• Magamról beszélni, dicsekedni, prezentálni, panaszkodni, mások szavába vágni.
• Az üres fecsegést, az udvariassági társalgást.
• A színlelést, a képmutatást, a játszmázást, a rábeszélést, a manipulálást.
• Kezdeményezni a kommunikációt, telefonálást, a találkozást. (De ha te hívsz, szívesen válaszolok.)
• Ha váratlanul belépnek az intim szférámba vagy bizalmaskodnak.
• A tömegrendezvényeket, főleg zárt helyen.
• Ha valaki megjegyzi: Olyan csendes vagy!

Mit szeretek?

• A csendet, a nyugalmat, a kiszámíthatóságot, a harmóniát, a békességet.
• Az egyedüllétet, ami feltölt, sohasem unatkozom egyedül, ilyenkor önmagamra figyelek.
• Az olvasást, a zenehallgatást, a művészeteket, a jó filmeket, a természetet.
• Háttérben maradni, megfigyelni és elemezni az eseményeket, a szituációkat.
• A belső világomban lenni, elmélyedni, töprengeni az élet dolgairól.
• Másokat meghallgatni, odafigyelni. Nekem viszont szükségem van egy kis időre, amíg megnyílok és magamról beszélek. Akikkel megvan a bizalom, azokat közel engedni magamhoz.
• Az őszinteséget, a szerepjátszás nélküli hiteles, mély, igazi emberi kapcsolatokat.

• Először gondolkozni, utána kimondani. Felszínes csevegés helyett csak akkor beszélni, ha van mondanivalóm.
• A divat helyett inkább a divattörténetről, sorozatok helyett a kedvenc regényeimről, sztárok helyett híres művészekről diskurálni.
• Döntések előtt alaposan megfontolni, mérlegelni a dolgokat, kerülni az azonnali cselekvést.
• Önállóan dolgozni, igényes és minőségi munkát végezni.
• A csoportos helyett inkább a négyszemközti találkozásokat.
• Írásban kommunikálni, lényegre törően, érthetően fogalmazni.
• Írni, ami könnyebben megy, mint a beszéd. Elmélyülni és alkotni, előtte ötletelni, kutatni, anyagot gyűjteni, elemezni, szerkeszteni, feldolgozni. Történeteket mesélni.
• Az online felületeket, ahol sok emberrel megoszthatom az írásaimat.
• A lelki társakat, akikkel fél szavakból is megértjük egymást.
• Akik nem akarnak megváltoztatni, hanem elfogadnak ilyennek. Vagy pont az intró tulajdonságokat szeretik bennem. :-)

Halász Kinga
- Budapestimami -