Úgy gondolom, hogy összességében semmiképpen nem ártunk a felvételi megpróbálásával. Fontos azonban, hogy nem szabad túlidegeskedni vagy a gyereket stresszelni. Fontos, hogy ne legyen a gyereken lelki teher vagy nagy teljesítmény kényszer. Nem baj, ha csak azért adjuk be a jelentkezést, hogy lássuk, a jelenlegi tudás ebben a rendszerben milyen pontokra váltható át. Az sem, ha negyedikesünk, hatodikosunk egy vizsgahelyzetet is átél. A vizsgázásban is lehet rutint szerezni, így ez jó tapasztalatszerzési lehetőség lehet. Akkor is feltétlenül foglalkozzunk a dologgal (készítsük fel a gyereket, mire számíthat, ismerkedjünk együtt az elérhető feladatsorokkal stb.), ha csak próbát szeretnénk.
Azt viszont érdemes végiggondolni, hogy jó helyen lenne a gyerekünk 10 vagy 12 évesen egy gimnáziumban. Ha úgy látjuk kiemelkedő tehetség, nagyon szorgalmas és megbízható, akkor ott a helye. Ha sosem kell könyörögni, hogy tanuljon, és még a szorgalmikat is igyekszik megcsinálni, vagy ha úgy látjuk a mostani általános iskolában úgy kiváló, hogy a kisujjából kirázza a dolgokat, nincs min gondolkozni.
Ám ha nagyon ügyes, de azért nem annyira terhelhető, vagy ha érzékenyebb lelkű, ha szívesebben foglalkozik mással, mint a tanulással, akkor gondolkozzunk el. Nem, nem arról van szó, hogy nem lenne tehetséges. Sokkal inkább arról, hogy kamaszodik, vagy arról, hogy azért a legfontosabb, hogy békében éljünk, azaz éljen békében önmagával, na meg velünk is.
Ha tehát tudjuk, és biztosak vagyunk benne, hogy ügyesen megállja majd a helyét gyerekünk a gimiben is, akkor nincs min gondolkozni: menjen. Ám azt hiszem jobb egy sima általános iskolában kiválónak lenni, mint egy erős gimiben a futottak még kategóriában kullogni. Élménynek is jobb az előző. Annyi minden lehet még belőle!
Persze nagyon jó, hogy vannak ilyen iskolák. Azok, akik kiemelkedően tehetségesesek, hadd szárnyaljanak olyanok között, akik szintén élvezik a tanulást, vagy már egészen kicsi korukban eldöntötték mik akarnak majd lenni, és ezért képesek már gyerekként is küzdeni.
De nem lesz baj abból sem, ha marad. Legyen a legjobb a jók között. Támogassuk és szeressük. Ha kell, noszogassuk, ha kell, hagyjuk, hogy átlagos kamasz legyen. Már ha van ilyen…
Hiszen a tanulás mellett annyi, de annyi fontos dolog van az életükben! Fontos, hogy jusson idő mindenre és mindenkire. Nehéz az egyensúlyt megtalálni…
Most még van néhány nap, hogy meggondoljuk: menjen vagy maradjon?
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
