Jelenlegi hely

Kedves Naplóm!

Édesanya vagyok, két kisfiú életének fókusza. Nap mint nap, reggeltől estig a jókedvük, a testi épségük és a fejlődésük felelőse. Nő is vagyok. Feleség is vagyok. Munkatárs is vagyok. Boldog is lehetek?

Reggel felkelünk, a legfiatalabb: Benedek ébreszti a családot. Majd a bátyja, aki már tud beszélni, kettőjük nevében kiált ki a szobából, és követeli a reggelit. Nyílik az ajtó, máris kapok egy fancsali mosolyt, amiért hétköznap van és nem az apjuk ébreszti őket, ő már munkába ment.

A reggeli vonzó, de természetesen az odáig vezető úthoz: tiszta pelenkához, felöltözéshez már nem fűlik a foguk. A kicsinél a sebesség működik, ripsz-ropsz kész, és ő már túl is van az elégedetlenségen. Következik a nagyobb és a mindennapos túsztárgyalás: igen, muszáj kicserélni a pelenkát, ma ezt a felsőt vesszük fel, na jó, akkor a másikat, nem, biztos nem veszünk cipőt a reggelihez, nem kell torkodszakadtából kiabálnod, hogy vegyem el az öcsédtől a te játékodat, nem fogom, nem is a te játékod, rég kinőttél a csörgőből.

A konyha felé menet megelőz, gyorsabban ér a hűtőhöz, már nyitja is az ajtaját, veszi elő amit kiszemelt: főttkukorica gyümölcsjoghurttal! Ezen nem érdemes meccselni, fogyassza jó étvággyal, ha ehhez van gusztusa. Persze csak az első falatokig, amikor meglátja, hogy az öccse a reggelinek szánt tejberizst eszi. Akkor a kibontott joghurt cseppenként elkezd az asztal alatt eltűnni, a kukorica szemek pedig az asztal és a szekrény közötti résben elveszni. Már üres is a tányér, jöhet a tejberizs. De nem is, előbb ő eteti az öccsét! Nem, ma nem! Akkor a földön csörren az odakészített, kicsinek szánt játék (csörgő és kupak), hogy legyen mivel lefoglalni, amíg elpakolok reggeli után. Mászhatok az asztal alá, és mehet a mosogatóba a kompromittált játék. Megint egy feladatból kettő lett! 

Természesen nem pakolok el maradéktalanul a reggeli után, örülök, ha utolérem, és kezdhetek agyalni a délelőtti elfoglaltságon: kezdjük a legóval! Szuper ötlet! Az első kockáig, amit a kisebb megfog, rágcsálni kezd, és ezért a nagyobb rögtön kitépi a kezéből és kikéri magának, hogy nyálas. Erre a sorsra jut az összes elem. Nagy toronyban sorakozik Máté mögött, a kicsi pedig kepeszt, hogy elérjen egyet-egyet. Megelégeli, és négykézláb kezd a lakásban bóklászni. Ellenállhatatlan vágyat érez, hogy minden cipőt megrágcsáljon. Villámgyorsan a szekrényben végzik a kinn felejtett lábbelik. De akkor üres a folyosó! Bontsuk le az internetkábelt, jön a zseniális ötlet a picurka kobakból. Megakadályozom, és keserves panaszos sírást kapok válaszul. Hát neki semmit sem szabad? Közben a bátyja már a kisszéket a szekrényhez támasztva a felső polcról pakol.

Te jó ég! Ránézek az órára: még csak fél 9! Érdekes, délelőtt mintha megállna az idő. Bezzeg este, mire elpakolok, rendben a konyha, fürdés és már el is repült a nap utolsó pár órácskája!

A napunk folytatódik, kihívások, türelem, meccsek, dícséretek, mentőötletek és házimunka sora. Szívvel lélekkel ott kell legyek, kérdezgessem, figyeljem őket, párbeszédet folytassunk, meséljek nekik és legjobb tudásom szerint elsimítsam a tesvérkonfliktusokat. Mégis hol vagyok én? Hogyan vagyok önmagam? Honnan szerezhetem be a türelem és lelki-erő tartalékokat, ami a családunk boldogságának garanciája?

Egyedül vagyok ezzel a kérdéssel?

                     Te hogyan éled meg a midennapokat?

                                      Mik történnek veletek nap mint nap?

                                                      Hogyan nézel szembe egy-egy új kihívással, feljődési korszakkal?

                                                                      Honnan merítesz erőt?

                                                                                     Van tuti recepted vagy tanácsod?

                                                                                                      Írd ki magadból!

Ha pedig szeretnéd megosztani a többiekkel, akkor küldd el nekem a csaba@imami.hu-ra! Várom!

Szerző: Ágnes, Csabaimami

   

 

 

 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Gondoltad volna, hogy a z éjszaka sötétjében is mosolygó, házainkat őrző hóembereknek saját ünnepük van? Ha nem, akkor ideje előkeresni a garázsba utolsó alkalommal elrejtett alkatrészeit, közeledik január 18-a, a hóemberek világnapja!
Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére