Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
Vajon a gyereked vagy a Te lelkednek tesz jót a verseny?
Neki vagy igazából neked fontos az, hogy induljon a versenyen?
El tudod fogadni őt teljesen?
Megengeded neki, hogy olyan legyen, amilyen?
Tudod szeretni akkor is, ha nemet mond a versenyre?
Ha el tudod fogadni őt, el tudod fogadni a döntését is?
Tisztában vagy azzal, hogy attól, hogy a Te gyereked a céljai nem kell és nem is lehetnek ugyanazok, mint a Te céljaid?
Mi történik, ha kiderül, valamiben nem egyezik a véleményetek?
Sajnos gyakran esünk abba a hibába, hogy gyerekünk neveléséhez, tanításához hozzátartozónak érezzük, hogy azt is csinálja mindig, amit mi mondunk neki. De vajon ez tényleg így van-e jól? Tényleg mindig azt kell tennie egy gyereknek, amire mi, szülők kérjük őt? Lehet-e szabad akarata a gyermekünknek?
Mint tanító azt mondom, hogy egy szintig igen, kell. Mindannyian voltunk gyerekek és emlékszünk rá, hogy voltak az "ezt-akkor-is-meg-kell-csinálni" feladatok. De voltak olyano is, amiket nem! Békén hagytak bennünket. Hagyták, hogy olyanok legyünk, amilyenek vagyunk. Hagyták, hogy játsszunk a lakótelepen a többiekkel, fura tákolmányokat építsünk, vagy csak olvassunk a sarokban.
Figyelj oda gyermekedre, nézd meg, hogy mik az Ő valódi vágyai, és mik azok, amiket csak az irántad érzett szeretet és tisztelet miatt tesz meg. Tényleg azt szeretnéd, hogy boldog legyen, vagy azt szeretnéd, hogy úgy legyen boldog, ahogy te mondod neki? Tudod, ha boldog szeretne lenni, meg kell tudnod engedni, hogy a saját útját járja. Erre készítenek fel a népmesék is. Az otthon, a család adja a hamuban sült pogácsát, amely nem más, mint azok a dolgok, amiket mi, szülők tanítunk, adunk a gyermekeinknek. Mindazon minták, gondolatok, érzések, amiket tőlünk látott, tanult.
Versenyezni jó dolog, de nem mindenkinek és nem minden áron. Beszélgess vele a versenyekről. Gyakran azért szorongunk, mert olyan dolgot kell megtennünk, ami számunkra ismeretlen helyzetet teremt. Lehet, hogy a félelme a verseny iránt abból fakad, hogy nem tudja elképzelni a versenyhelyzetet. Menjetek el és nézzetek meg közösen egy megmérettetést, majd elemezzétek ki a látottakat. Lehet, hogy kedvet fog kapni ahhoz, hogy ő is kipróbálja magát. De ha megretten, adj még időt neki. Meg kell tudnunk engedni, hogy minden akkor történjen meg, amikor eljön annak az ideje. Az almát sem szedheted le előbb a fáról, de ha türelmesen vársz, az öledbe hullik magától. Jó almaszedést kívánok!
Nemes Lilla
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
