A belső kozmosz
A kézírásunk belső kozmosza négy dimenzióban jellemez bennünket. A latin betűs írás balról jobbra halad az írástérben, létrehozva a horizontalitást és a sorok egymás után rendeződve létrehozzák a függőleges vertikalitást. Persze akár a világegyetemben, a kézírásunkban éppúgy a legkisebb mikro elemek is magukban hordozzák az összes kiterjedést, azaz akár egy kezdővonal, vagy egy ékezet is megjelenik mindegyik dimenzióban.
Két dimenziót már megtaláltunk, de mi a másik kettő a kézírás univerzumában? Az írás időbeli tevékenység, néhányunk gyorsan, mások lassabban vagy épp átlagos tempóban írnak attól függően, milyen a pszichés tempójuk és a gondolkodásuk gyorsasága. A negyedik pedig a mélység dimenziója, mely a papírra vetülő erőkből, energiából, a pszichénkből árad és hol mélyebb árkot hagy maga után, hol pedig a papír felületén finoman átsuhanó írásnyomat hagy maga után. Írás elemeink, a betűk, szavak, a mondatok az írásuniverzumunk porszemei, aura felhői, bolygói és galaxisai. Így hozzuk létre ezt a négy dimenziós gyönyörű, egyéni galaxist, melyet a papíron megcsodálhatunk!
Nézzük meg, hogyan!
Emlékeztetőül az Önreflexiós Kézírásnapló hozzávalói:
1. Vegyél egy A /4-es méretű fehér lapot (ne vonalasat vagy kockásat) és egy jó minőségű tollat!
2. Keress egy nyugodt negyed órát, találj egy asztalt kényelmes székkel és jó megvilágítással.
3. Meséld el a papíron a napodat vagy akár a terveidet, ami éppen foglalkoztat, szabad fogalmazásban!
4. Írj mindig megszólítást az elejére (lehet az valós vagy képzeletbeli barátnő, akár Kedves Grafológus, Kedves Naplóm, stb.), és a végén írd alá.
5. Ha az első írás kész, kezdd el gyűjteni az újabb és újabb írásaidat egy szép mappába, ahol majd emlékül megőrizheted magadnak és visszatekinthetsz a fejlődésedre az Írásnaplón keresztül.
Fontos szempont, hogy ne a szépírásra törekedj, hanem a természetes írásrutinodat használd!
Ha készen vagy, akkor kezdődjék a szemlélődés a papíron - és önmagunkban!
Ma először arra figyeljünk, hogy melyik dimenzió használata az, amelyet leginkább dominánsnak ítélsz!
Merülj el az írásod kiterjedésében, figyeld meg, melyik irány a meghatározóbb? A horizontális vagy a vertikális? A mélység a nyomóerő következtében, vagy inkább a sebesség, mely a formákat is legyőzi? Hogyan tudod ezt megállapítani? A horizontalitás-vertikalitás kérdésében segítségedre lesz a térszimbolika, mellyel ebben a fejezetben foglalkozunk, a következő hetekben pedig sorra kerül a másik két dimenzió bemutatása is.
Max Pulver svájci pszichológus, grafológus, író alkotta meg, részben Jung elméletének hatására is a térszimbolika elméletét, mely az emberi kultúra közös szimbolikus gondolkodásán alapul: a bal, a jobb, a felső és az alsó térhez pszichés tartalmakat kapcsolunk, a Föld bármely részén nevelkedünk is. A bal oldal az origó, a női, anyai princípiumok hordozója, melyhez az otthon, a tradíciók kötődnek, a jobb oldal a férfias, apai princípiumok, a tett és aktivitás kapcsolódik. Az idő síkján pedig a múlttól haladunk a jövő felé, balról jobbra az írástérben. A kiindulási pontunk mindig az ego, az én a bal oldalon és jobbra kapcsolódunk a másik emberhez, a közösséghez.
Az felső tér szimbolikájához az égbolt kapcsolódik, a szellemi világ, a szellemi és transzcendens törekvések, míg alsó térhez a föld, az anyagias tartalmak kötődnek tudatunkban. A pszichológiai gondolkodást áthatja Freud énstruktúra elmélete és szerencsénkre az írásunk is három zónában rajzolódik. A középső zónában találjuk a kerek ovál betűket és a többi egyzónát elfoglaló betűt, míg kétzónás betűink a középső zónából a felső vagy az alsó zónába nyúlnak. Freud elméletéhez kapcsolva az írás zónáit, a felső zóna a felettes én törekvéseinek színtere, míg az alsó zóna a tudattalan ösztönök, a libidó a szexuális hajtóerő lakhelye. Az írás középső zónája pedig közvetít a belső valóság és a külvilág között és az ego mindennapi működését testesíti meg, így az érzelmek és a praktikumhoz kötődés területe az írásban.
A horizontálisan domináns írásokban a vízszintes térfoglalás erőteljesebb. Ha a soraid hosszúak, azaz kicsi margót hagysz a két oldalon, és a betűid középső zónás elemei szélesebben nyújtóznak és uralkodóbban foglalják a teret, mint a hurokszárak, akkor a horizontális térfoglalás lesz a fontosabb. Azaz a figyelmed erőterében elsődleges a kapcsolódás, a másik ember, a közösségi térben való részvétel. Hogy ez milyen módon zajlik, oldottan, sikeresen vagy gátoltan, fékezetten, azt ennyiből még nem tudhatjuk, csupán az orientáció látszik.
A vertikálisan domináns írásokban a függőleges térfoglalás a szembetűnőbb. Ha a betűid vertikálisan nyúlnak meg, a középső elemek magasabbak, mint amilyen szélesek, illetve a hurokszárak arányaiban hosszabbak a középső zónánál, akkor a vertikalitás lesz a meghatározóbb. Fontosabb számodra a belső én építése, törekvései, mint a külső kapcsolódás. Az ilyen írások több feszültséget hordozhatnak, a belső törekvések feszítő ereje megnyújtja függőlegesen az íráshatást. A sikeresség, a megvalósulás tényezőiről a sorozat következő részeiben olvashattok.
Mivel az írás olyan tevékenység, amelyben energiánkat mozgósítjuk, hogy anyagot és időt felhasználva információkat rögzítsünk, ezért képzetesen megvizsgálhatjuk, hogy az energiánkat melyik térbe fordítjuk inkább, melyikben mozgunk szívesebben, melyik szimbolikus szférában időzünk tovább szívesen vagy haladunk át minél gyorsabban. Az ember az optimalitásra törekszik és az ettől való eltérés a saját kötődésünket, érdeklődésünket, motivációinkat, belső univerzumunk jellemzőit mutatja. Hogy hogyan is?
Találkozzunk két hét múlva újra itt, és folytatjuk majd kalandozásunkat kézírásunkban és önmagunkban!
Demeter Lilla
grafológus, írásanalitikus szaktanácsadó
Budapestimami
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg mással is!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
