„… az olvasóvá nevelés első számú felelőse tehát maga a szülő, aki nem csak azzal segítheti elsősorban a folyamatot, hogy példát mutat (az olvasás és a könyvek szeretetére, tiszteletére), hanem azzal, hogy mesél. A meséléssel észrevétlenül megtaníthatja a gyermekét arra, hogy képes legyen koncentrálni, figyelni mindarra, amit hall. Ez később az olvasásnál és a szövegértésnél is alapkövetelmény lesz…”
(Boldizsár Ildikó)
Persze, mondhatják az anyukák, hogy ők már nem emlékeznek a régi versikékre, dalokra. A békéscsabai szülők (is) olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy számtalan lehetőséget kihasználhatnak, hogy ezen ismereteiket felelevenítsék vagy bővítsék. Szerencsére egyre többen keresik fel a Ringató; Kerekítő foglalkozásokat, melyek nem csak nagyszerű közösségi élményt adhatnak az egészen apró babáknak és szüleiknek, nagyszüleiknek, hanem kiváló alkalmat nyújtanak a korai verbális és zenei kommunikáció megalapozásának is. Minden ilyen közös élmény csak még szorosabbá teheti a szülő és gyermeke kapcsolatát.
Tanítóként, a kisfiam születése után nagyon könnyű volt a helyzetem, hiszen számos dalocskát, mondókát, kiszámolót, ringatót, altatót, versikét mondtam már a kezdetektől a gyermekemnek. Van olyan ezek közül, amely még most is - a lassan már 10 évesnél - előkerül egy-egy esti beszélgetés alkalmával, és újra elénekeljük, közösen. Már akár kánonban is!
Nagyon szerencsés az a gyermek, akinek a szülei fontosnak tartják, hogy példát mutassanak, hogy a lássa őket a gyermekük könyvvel a kezükben, hogy legyenek otthon könyvek.
Ha megkérdeznénk a mai gyerekeket, hogy ajándékul ki szokott könyvet kapni, érdekes adatot kapnánk bizonyára. És ennek nem hiszem, hogy csak a könyvek magas ára az oka.
Megváltozott a világ, minden felgyorsult, kevés az idő … - de aligha van csodásabb élmény annál, amikor egy jó könyvvel zárjuk le este a napot együtt. (Próbálják ki, hogy milyen boldog lesz a gyermek, ha egy zseblámpát kap és a takaró alá bújva együtt kalandoznak a mesék birodalmában. Nálunk nagyon bevált!)
0-3 éves kor:
De ahhoz, hogy idáig eljussunk, azt javaslom, hogy a keményfedelű, lapozgatható leporellókat adjuk a gyermekünk kezébe először. (Persze a rágható, műanyaggal, textillel borított, hangot adó babakönyvek jöhetnek leghamarabb.) Ezek ilyenkor még csak érdekes, színes tárgyként jelennek meg, nagyszerűen lehet belőlük alagutat, tornyot építeni. A könyvek a szülővel töltött együttlét során kapnak csak kiemelt szerepet, és válnak a sok játék között sokszor a legfontosabbá!
A választék óriási, gyermeke válogatja, hogy melyikeket (állatosat, autósat, Kisvakondosat…) szereti nézegetni, s ha van hozzá versike is, lassan el is kezdi ő is, a maga nyelvén mondogatni, „elmesélni”.
A Kerekítő (CD melléklettel kapható), a Kacagtató versei, vagy a Csiri-biri torna-tár kötetei a zenei-mozgásos játékokhoz adnak segítséget, s a könyvek képeihez kapcsolódik az anya hangja, érintése, simogatása, mely elengedhetetlen feltétele a kicsik érzelmi fejlődésének.
A 2-3 éves már önállóan tud választani, hogy melyiket szereti és melyiket egyáltalán nem. Vonjuk be a válogatásba!
Nem tudok kibújni a bőrömből, és itt is szeretném ajánlani Berg Judit Maszat-meséit. (Elárulhatom, hogy az írónő hamarosan a könyvtár vendége lesz.) Minden kötetben két mese olvasható Maszatról és Hóchócról, a kisfiúról és a barátjáról. 2-4 éveseknek szólnak ezek a történetek Agócs Írisz nagyon kedves rajzaival, és igazi könyv formában – tehát nem kemény lapokkal.
Ebben a korban (is) már bátran használhatjuk a fantáziánkat, és mesélhetünk a gyermekünknek saját, kitalált történetet is. Szólhat ez arról, hogy hogyan vártuk őt születése előtt, a családunkról, az ő mindennapi kis életéről otthon vagy a bölcsiben, kedvenc játékáról akár. Erről is azt gondolom, hogy csak elkezdeni nehéz, és ha egyszer ráérzünk a meseszövés ízére, akkor bátran elővehetjük ezt a „tudományunkat” bárhol és bármikor. Mert persze mesélni nem csak este lehet/érdemes.
3-6 éves kor:
„Ebben az időszakban alapozódik meg a gyerek viszonya a könyvekhez, azon belül pedig az olvasáshoz. A hosszabb összefüggő történetek követésében és megértésében még mindig nagy szerepe van az illusztrációknak.” (Dr. Révész Emese)
A mai gyerekkönyvek képei már nem a hagyományos értelemben vett illusztrációk csupán, hanem a könyv gyakran egy művészileg megformált, kitalált tárgyként is megjelenhet. Erre kiváló példa Hervé Tullet Pötty könyv című kötete, melyet a gyerekek nem passzív hallgató-nézőként, hanem alkotótársként fedezhetnek fel. Jó szívvel ajánljuk, kipróbáltuk, szeretjük!
Valahogy engem a népmesék mindig is vonzottak, és igyekeztem ezzel a csodás világgal megismertetni a gyermekemet is. Miért éppen népmese? – mert elvarázsol, nevel, tanít, felold, mosolyra fakaszt, és még sorolhatnám.
Első gyermek születése után számtalan kérdés merül fel (és nagyon jó, ha felmerül), hogy mit olvassunk kicsi gyerekeknek?
Bajzáth Mária mesepedagógus kötete (Itt vagyok, ragyogok!) a 0-4 éves kicsik szüleinek adhat segítséget a népmese kiválasztásához. (A Népmesekincstár további kötetei más-más korosztály számára is megjelentek már.)
S ha könyvekről van szó, akkor jusson eszükbe a könyvtár is! Mindannyian azon munkálkodunk, hogy minden gyermek számára elérhető legyen az olvasás lehetősége. Érdemes kihasználni a gyerekeknek (nálunk) térítésmentes beiratkozást, hiszen a legfrissebb köteteket is megtalálhatják a polcainkon, legyen az lapozó a legkisebbeknek, vagy Star Wars enciklopédia a nagyfiúknak. Kérjék a kollégák segítségét, hiszen az Olvasókért dolgozunk, és a jövő olvasói a mai gyerekek.
Szerző: Kiss Ildikó
Békés Megyei Könyvtár, Gyermekkönyvtár
Forrás: Csabaimami
Képek: a szerző saját képei
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
