Gyermeknevelés

Családban élni állandóságot, biztonságot jelent, egy ismerős közeget, ahol tudjuk, mire számíthatunk. Ezzel együtt a család egy dinamikus egység, mely folyamatos változást hordoz, hiszen mind a családot körülvevő világ, mind a családtagok folyamatosan változnak.

A hordozás a kötődő nevelés egyik alappillére. Lényege, hogy a csecsemőt, kisgyermeket az anya vagy más felnőtt a testén hordozza, ezzel biztosítva számára a megnyugtató testkontaktust.

Gyermekeket, fiatalokat nevelve gyakran előfordulnak olyan helyzetek, amelyekben a gyermek valami olyat csinál, amit nem szabadna, vagy épp nem csinálja, amit kellene, esetleg nem olyan reakciót ad egy helyzetre, amit elvárnánk: szemtelen, agresszív, passzív, és így tovább – azt hiszem, mindenki könnyen fel tud idézni hasonló helyzeteket.  

Van néhány szó, amit nem szeretünk, sem kimondani, sem hallani. Senki nem szeretne olyan helyzetbe kerülni, hogy ezt a szót kimondja ő maga vagy kimondja körülötte valaki más. 

Sok szülő úgy gondolja nagyon nehéz óvodás, kisiskolás gyerekekkel vásárolni. Többnyire szeretnének minél előbb túlesni az egészen és vannak, akik úgy gondolják, még spórolnak is, ha nem viszik a bevásárlásra a mindent megkívánó gyermeket. Igen, talán egyszerűbb és gyorsabb a vásárlás, ha azt az édesanya, édesapa maga intézi, ám sok hasznos tapasztalatról maradhat le gyermekünk.

Játszótér, óvoda, edzés, iskola, tábor, park… csupa izgalmas hely a gyermekek számára, ahol kortársaikkal találkozhatnak és nagyot játszhatnak, mozoghatnak együtt. Ha a családban több testvér él, akkor otthon is állandó a gyerektársaság, mely nagyon fontos a gyerekeknek.

Marha mérges vagyok. Rettenetes éjszakát tudhatunk magunk mögött. Volt sok sírva ébredés, éjszakai bilizés meg pelenkacsere, pedig nem szokott... Történt ugyanis, hogy tegnap este itt járt látogatóban a nagymama. Azt, hogy bár sokszor kértem, hogy korábban jöjjön, tekintettel arra, hogy a vacsora, fürdés, mese, alvás rutinját nem szeretem megzavarni, mert akkor nehéz mindenkinek, mégis akkor jön, már szóvá se teszem.

Amikor még gyermektelen dolgozó nő voltam (értsd ezalatt: reggel felkeltem, szép ruhát és cipőt vettem, elmentem a munkahelyemre, ott voltam 6-7-ig, szombaton, ha kellett dolgoztam vagy iskolában voltam, és sokszor előfordult, hogy a pizzafutárnak vasárnap délután 5-kor pizsamában köszöntem jó reggelt, pedig már a vacsorát hozta), panaszkodtam barátnőnek, anyukának, a szomszéd néninek, hogy sok a munka, fáradt vagyok.

Ugye te is rendszeresen (de legalább évente egyszer) találkozol azzal a dilemmával, hogy milyen különórát válassz a gyerekeidnek? És főleg: hol keresd kérdéseidre a választ arra, hogy milyen lehetőségek vannak, milyen időpontban és milyen áron. Vegyük sorra ezeket a kérdéseket!

Az utóbbi években egyre több iskolában találkozhatunk iskolapszichológussal. 2013 óta kormányrendelet rögzíti, hogy amennyiben az iskola tanulólétszáma meghaladja az 500 főt, egy félállású iskolapszichológust kell foglalkoztatni. Ahol a létszám ennél kisebb, ott sok esetben más iskolákkal összefogva alkalmaznak egy szakembert. De mivel is foglalkozik az iskolapszichológus, milyen nehézségek esetén kereshetjük fel? Cikkünkben erre keressük a választ.

Amikor még szívünk alatt hordjuk magzatunkat, biztosak vagyunk abban, hogy a szoptatás simán fog menni. Elképzeljük, amint angyali mosollyal figyeljük a kisbabánkat, amint éppen megtölti a pocakját, és ehhez nem kell majd semmi más, csak előkapni a cicit és kész. Élesben már nem ilyen egyszerű a dolog!