A programról annak kidolgozójával, Hegedűs Szilviával beszélgettünk.
Mondanál pár szót magadról?
Hegedűs Szilvia vagyok, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájának másodéves doktorandusza, a következő tanévben kezdem a képzésem utolsó évét. Az érettségit követően kerültem Szegedre, ahol óvodapedagógusi diplomát szereztem a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon. Ezt követően úgy gondoltam érdemes lenne tovább képezni magam és jelentkeztem a Bölcsészettudományi Kar neveléstudományi mesterszakára, ahol mérés-értékelés szakirányon neveléstudományi bölcsészdiplomát szereztem.
Miről is szól a program?
A program a szociális és érzelmi készségek területén belül, az ún. proszociális készségek, viselkedési elemek fejlesztésére irányul. Ezek magukban foglalják a segítést, az együttműködést, az osztozkodást, a vigasztalást, illetve alapvető tényezőként egy problémás szituáció észlelése is ide sorolható. A program célja az, hogy ezeket a készségeket minél korábbi életkorban fejlesszük. Erre azért van szükség, mivel az egyes jellemzők annál szilárdabban jelen lesznek a későbbiekben, minél jobban elsajátítják azokat a korai években a gyermekek.
Mivel kiscsoportos gyerekek fognak részt venni a kutatásban, a meséket találtam a legalkalmasabbnak, hogy e készségeket fejleszteni tudjuk.
Hogyan kezdődött a téma iránti kutatás?
A mesterszakos diplomám témája az általános iskolás gyerekek agresszív és proszociális viselkedésének vizsgálata volt, ahol érdekes eredményeket kaptam arra vonatkozóan, hogy ugyan a pozitív irányú proszociális készségek vannak jelen a gyermekekben többségében, a másik személy érdekeit szolgáló, a másikat segítő viselkedések kevésbé voltak jellemzőek. A téma iránti érdeklődés másik és talán legfőbb oka az volt, hogy a társas viselkedés területén hazánkban jelenleg kevés fejlesztő kísérlet zajlott eddig, óvodások körében végzett fejlesztés pedig ennél is kevesebb volt. Ezt a hiányt szeretném pótolni kutatásommal és remélhetőleg hasznos információkkal tudok majd szolgálni, nem csak a pedagógusoknak, hanem a szülőknek is.
Hogyan fog zajlani a program?
A program három fő fázisból fog állni. A fejlesztő kísérletek hatékonyságát csak akkor tudjuk felmérni, ha rendelkezésünkre állnak előzetes felmérésből származó adatok. Ezeket az adatokat a program első fázisában, az ún. előmérési szakaszban fogom felvenni. A gyerekek viselkedését négyszemközt, szituációs játékokon keresztül fogom megfigyelni. A felmérés során olyan játékokat igyekszem majd összeválogatni az óvodapedagógusok segítségével, amelyek a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelnek és jelen vannak a gyerekek hétköznapi életében. Ezek a játékok az óvodai csoportszobából kerülnek majd kiválogatásra. A kutatás fő szakaszában kerül sor a mesékkel segített fejlesztésre. Ebben a fázisban az óvodapedagógusok heti 2-3 alkalommal, a szokásos napi mesefoglalkozás ideje alatt fogják elmondani a gyerekeknek a kapott meséket. Miután a gyerekek végighallgatták a meséket, rövid, kérdésekkel irányított megbeszélés következik majd, ami szintén illeszkedni fog a gyerekek életkori sajátosságaihoz. Ezek a kérdések a különböző érzelmek felismerésére, megértésére, a problémás helyzetek felismerésére irányulnak majd. A mesék feldolgozását illusztrációkkal segítjük. A fejlesztési szakaszt követi a harmadik fázis, amikor négyszemközti helyzetekben, ismét megfigyelem a gyermekek viselkedését, vagyis azt, hogy történt változás a mesék hatására, avagy nem (remélhetőleg az előbbit fogják igazolni az eredmények).
Az ilyen jellegű vizsgálatoknál szükség van kiegészítő adatokra is, amikhez a szülők segítségét fogom majd kérni.
Hogyan kapcsolódik ez a program az óvodák hagyományos nevelési programjához?
Egyértelműen úgy gondolom, hogy kiegészíti. A programmal nem az a célom, hogy a már bevált, jó óvodai gyakorlatot felborítva megzavarjam az óvodapedagógusok munkáját, hanem segíteni szeretném a nevelési, fejlesztési tevékenységüket. Az óvodai nevelésben közvetlen és közvetett módon is szerepel a társas viselkedés szabályainak tanítása, a programmal pedig ezt a nevelői tevékenységet igyekszem kiegészíteni.
Hogy hogy a békéscsabai óvodák fognak részt venni?
Magam is Békéscsabán nőttem fel, egészen a gimnázium befejezéséig itt éltem. Az országos kutatásokat kivéve a különböző kísérletek, fejlesztések legtöbbször a kidolgozó intézet környékén valósul meg és kevésbé jut el messzebbre. Úgy gondoltam, hogy ebben az esetben jó lenne bevonni egy olyan várost, ahol nem volt jellemző korábban hasonló jellegű vizsgálat és fejlesztés. Szeretnék ezzel kicsit segíteni a békéscsabai közösségnek és az óvodáknak.
Hány résztvevőt kívántok bevonni?
Békéscsaba valamennyi önkormányzati óvodájával felvettem a kapcsolatot, amiben hatalmas segítséget kaptam az önkormányzat Oktatási, Közművelődési és Sport Osztályának egyik munkatársától. Neki köszönhetően találkozhattam az óvodák vezetőivel, akiktől engedélyt kaptam a programom megvalósításához. Ez összesen nyolc óvodát és tagintézményeit jelenti. Pontos létszámot sajnos még nem tudok, hogy hány gyermek vesz részt a programban, de legjobb esetben 150-200 gyermekkel fogok majd találkozni a következő nevelési évben. Ehhez természetesen a szülők hozzájárulása is szükséges és ennek érdekében a nyár elején valamennyi óvodába ellátogattam, hogy bemutatkozzak a leendő kiscsoportos gyerekek szüleinek az első óvodai szülői értekezlet alkalmával. Reményeim szerint szimpatikus volt a programom és a személyem is és többségében beleegyeztek, illetve az év elején beleegyeznek majd gyermekük részvételébe.
Miért csak a kiscsoportosok érintettek?
Az óvodai évek alatt a gyerekek az ún. szociális tanulásnak köszönhetően több példát is láthatnak, illetve hallhatnak az egyes társas helyzetek megoldására a pedagógusoktól, az óvodai dolgozóktól vagy akár társaiktól is. Ahhoz, hogy egy ilyen jellegű fejlesztő program kezdeti hatékonyságát vizsgálni tudjuk, érdemes minél korábbi időszakban kezdeni a programot. A kiscsoportos gyerekek újonnan érkeznek az óvodai környezetbe és az első nevelési évben még nem szilárdultak meg azok a szociális szabályok, amelyek befolyásolhatják a fejlesztést. Ez az év egy tanulási időszak, amelynek fontos részeit, a társas viselkedésre vonatkozó szabályok megismerését szeretném segíteni a mesékkel való fejlesztő programmal.
A program megvalósításának nehézségét is éppen az fogja jelenteni, hogy a gyerekek újak lesznek az óvodában és a kezdeti hónapokban, a beszoktatás ideje alatt érzékenyen érinti majd őket a szüleik hiánya. Természetesen ezt is figyelembe fogom venni, fokozatosan ismerkedem majd a gyerekekkel és csak akkor kezdek el velük foglalkozni, ha az óvodapedagógusok véleménye szerint már túl vannak a beszoktatás kritikusabb időszakán.
Milyen meséket fognak hallani a gyerekek?
A mesék a kiscsoportosok életkori sajátosságainak megfelelően rövid, néhány perces mesék lesznek, amiket a gyerekek a nevelési évre kijelölt hagyományos mesék mellett fognak hallani. Ezek a történetek olyan helyzeteket mutatnak be, amelyek a gyerekek hétköznapi életében is előfordulhatnak. A mesék ezekre a problémás helyzetekre adnak megoldási lehetőségeket, amiket a gyerekek beilleszthetnek saját viselkedésükbe.
Ki írja ezeket a meséket?
A meséket én állítom össze. Egy hét alatt többször ugyanazt a történetet hallják majd a gyerekek, a különböző proszociális viselkedési elemekhez (segítés, együttműködés, megosztás, vigasztalás stb.) több mese tartozik, így többféle szituációval találkozhatnak.
A szülőknek megismerhetők lesznek?
Mivel saját fejlesztésűek a történetek, ezért egyelőre csak példamesékkel tudok szolgálni. Ezek a mesék hasonlóak lesznek a programban használt mesékhez, így a szülők is láthatják, hogy gyermekeik milyen mesékkel találkoznak majd a foglalkozások során.
Milyen szituációkra készültök?
Igyekeztem olyan történeteket találni, amiket a gyerekek mindennapjaikban tapasztalhatnak. Ilyen például az az eset, amikor egy társuk elesik az udvari játék során és elkezd sírni. Jellemzően több reakció tapasztalható a gyerekek részéről:
- nem veszik észre társuk sírását és tovább játszanak vagy;
- észreveszik a sírást, de tovább játszanak vagy;
- észreveszik a sírást és nézik társukat vagy;
- észreveszik a sírást és érdeklődnek társuk hogyléte felől vagy;
- észreveszik a sírást és megvigasztalják társukat.
Az utóbbi két reakció a legritkább a gyerekek viselkedésében, így az e helyzetet bemutató történetek ilyen jellegű megoldásokat kínálnak a gyerekeknek. Ezekkel a mesékkel nem csak viselkedésbeli megoldásokat kapnak, hanem egyfajta szociális érzékenyítés is történik, vagyis annak fejlesztése, hogy a gyerekek észrevegyék, ha egy másik személy negatív érzelmi állapotban van és problémás helyzetéből adódóan segítségre szorul.
Milyen eredményeket vártok?
Reményeim szerint a mesék hatására konkrétan észrevehető lesz a gyerekek viselkedésében a nagyobb arányú segítő jelleg. Többet fognak érdeklődni társaik vagy éppen a felnőttek hogyléte iránt, segíteni fogják egymást a csoportfoglalkozásokon, megosztják egymással a játékokat, így kevesebb konfliktus lesz jelen az óvodában együtt töltött idő alatt. Hosszú távú hatásként azt várom, hogy ezek a szokások a nagycsoportos évekre is megmaradjanak, illetve ezekre később, az iskolai években is emlékezzenek és alkalmazzák.
Folytatódik-e a program valahogy?
Egyelőre csak a kiscsoportra kiterjesztve terveztem a program megvalósítását, azonban ha sikeres lesz a fejlesztés érdemes lehet elgondolkodni az óvoda mindhárom évére vonatkozó mesegyűjtemény kidolgozásán.
A tervek szerint a program hatékonyságát nemcsak az első nevelési év végén fogom mérni, hanem az utolsó, harmadik év végén is érdekes lenne egy felmérést végezni a gyerekek körében, hogy vajon megmaradtak-e a fejlesztett viselkedési elemek, avagy ismételten frissítést igényelnek. Erre többek között azért is érdemes lenne figyelmet fordítani, mivel a harmadik év végén az óvodások átesnek egy iskolaérettségi vizsgálaton, amelynek része a szocialitás, a társas viselkedés felmérése.
Hegedűs Szilvia
neveléstudományi doktorandusz hallgató
Csabaimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
