Jelenlegi hely

"Az alkotás korosztálytól és nemtől független tevékenység. Lényege az öröm." Szabó Éva keramikusnál jártunk

Vannak szerencsés emberek. Olyanok, akik már gyerekkorukban megtalálják a hivatásukat, és nem is nagyon kell mással foglalkozniuk. Szerencse? Véletlen? Tehetség? Szabó Éva keramikussal beszélgettünk.

Azt mondtad nekem, hogy kézműveskedni mindenki tud és szeret is. Csak kell egy hely, ahol az ember kiélheti az alkotói vágyát.

Az alkotás korosztálytól és nemtől független tevékenység. Lényege az öröm. Ezt gyerekkoromtól így gondolom, és ha megnézed a gyerekeket, akkor náluk ez még gyönyörűen látszik. Az, hogy én végül kerámiatervező lettem, az is részben tényleg annak köszönhető, hogy volt lehetőségem kísérletezni, mindig volt egy hely, ahol gyakorolhattam és tanulhattam. 

Hogy jött az életedbe a kerámia szeretete?

Már általános iskolában rajzszakkörös voltam. Mohácson, a suliban rendszeresen jártunk a délutáni foglalkozásokra. Aztán egy nap a rajztanár felajánlotta néhányunknak a kerámiaszakkör lehetőségét egy helyi fazekas műhelyében. Mohács híres a fekete kerámiájáról, egy ilyen tradicionális műhelybe kerültünk négyen-öten. Én ott örökre megfertőződtem. Úgyhogy egyenes út vezetett a Pécsi művészeti szakközépbe, majd egy kis kitérővel a Magyar Iparművészeti Főiskolára (ma MOME), ahol porcelántervezőként végeztem.

Szabó Éva, keramikus
Az Iparművészeti Egyetemet (mai nevén Moholy-Nagy Művészeti Egyetem – MOME), porcelántervező szakon végezte, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Doktori Iskolájának DLA képzése során mestere Schrammel Imre volt. Munkája során többször dolgozott a Hollóházi Porcelángyárnak (többek között Bükki Béla porcelántervező mellett) is, illetve közreműködött köztéri szobrok, középületek, illetve a budapesti New York kávéház fémműves restaurátori munkáiban is. Saját műhelye Balatonbogláron van, de korábban alkotott Pécsett, Budapesten, Balatonlellén és Kaposvárott is. 2005 óta és családjával Balatonbogláron, két gyermek édesanyja: Huba 7, Lujza 12 éves.
www.szaboeva.hu
www.facebook.com/szaboevakeramia

Ilyen természetes volt az is, hogy egyszer majd saját műhelyed lesz?

A gyerekeim adták az ötletet, valamint a meghatározó gyerekkori élmények miatt döntöttem úgy, hogy szeretnék egy saját irányítású kézműves műhelyet létrehozni. Mivel a kerámiaműterem minden felszerelésével működött, már csak az elhatározás kellett, hogy nyitottá, látogathatóvá váljon. Ekkor született a Boglári Kézműves Műhely.

Kik látogatják a műhelyed?

Minden korosztályt szívesen látok. A pici babáktól kezdve bármeddig. A Műhely nemcsak teret ad az alkotáshoz, de a foglalkozásokon természetesen a résztvevők folyamatosan tanulnak egymástól, és tőlem is megkapnak minden szakmai segítséget a minőségei munkához. Év közben szombatonként vannak gyerek és családos programok, nyáron pedig változatos egyhetes kézműveskedés várja a gyerekeket óvodás kortól. Rajz, festés, agyagozás, kézmüves tevékenységek, gyapjúfeldolgozás, szövés, fonás kártolás, nemezelés. Az a célom, hogy minél több dologgal megismerkedjenek a gyerekek. 2018 nyarára például már egy fotós tábort is beterveztem, Fojt Dániel fotóművész közreműködésével. 

Nagyon népszerű a műhelyed. Hogyan tudod bevonni a kisgyerekeket a kézműveskedésbe, és hogyan tudod fenntartani az érdeklődésüket?

A gyerekek ösztönösen matatnak, az agyag pedig egy olyan ősi anyag - tulajdonképpen föld - amivel egyre ritkábban találkoznak. Amint kirakom az agyagtömböt az asztalra, már nem is kell őket noszogatni. Szó szerint lecsapnak rá. Igyekszem folyamatosan újítani a programokat, figyelem az aktuális hangulatukat, és azt, hogy mire vevők egy adott alkalommal. Ahogy fáradnak, veszítik el az érdeklődésüket, ilyenkor az udvaron játszanak egy kicsit az állatokkal. Nagyon fontos a folyamatos pozítív visszajelzés feléjük, erre nagyon figyelek, mert tudom, hogy egy negatív kritika azonnal el tudja rontani az alkotás örömét.

Tehát nem te fejezed be, soha nem te készíted el helyettük a darabokat?

Szó sincs róla. A Műhelyben minden gyermek a maga szintjén, és a lehetőségeihez mérten szabadon alkot. Ez motíválja őket. Törekszem arra, hogy minden gyerek saját maga hozzon létre valamit, nem csinálom meg helyettük, segítek nekik felfedezni mire képesek. Azt tanítom meg nekik hogyan hozzanak létre valamit saját erejükből.

Miért jó nekik, ha a kütyük világában megismerik a hagyományos technikákat (agyagozás, nemezelés, termések, szövés)?

Kialakul bennük a kétkezi munka tisztelete. Megtudják mekkora erőfeszítést és kitartást igényel bármi elkészítése, és remélem egy kicsit környezettudatosabbá is válnak. Érződik, ha egy gyerek sokat gépezik, az ujjai és kezei, a fantáziája nehezen indul be. Sokszor lefagynak, és kész megoldásokat várnak tőlem. A mai gyerekeknek kevesebb a türelmük, ezért  hamarabb feladják. Meg kell mutatni nekik a hagyományos technikákban az izgalmat. Például a nemezelés rávezetése a gyapjúval való játék. Belebújnak a nagy gyapjúpaplanba, eljátszák, hogy bárányok, szakállat hajat csinálnak belőle, ismerkednek a szagával tapintásával. Majd a sok színes gyapjúból válogatnak, és kezdődhet a munka. A kézműveskedés mindent fejleszt, és nem csak gyerekkorban.

Az agyagon kívül milyen anyagokkal dolgozol a foglalkozások során? Hogy kell elképzelni nálad egy foglalkozást?

Amikor meghirdetek egy foglalkozást, természetesen már megvan hozzá a korosztály és a tematika. Ehhez mindig szigorúan tartom magam, mert csak így lehet egy iránya a tevékenységnek. Amikor megérkeznek a gyerekek, mindig játékkal kezdünk az udvaron. Vannak állatok, nyuszi, kutya, macska, őket nézik meg, és közben egymásra hangolódnak. Majd a műhelyasztalnál bemutatom mire gondoltam aznap, jönnek az ötletek. Használjuk az internetet is, képeket és videókat szoktam mutatni nekik a témával kapcsolatban. Átbeszéljük az elképzeléseket, előkerülnek a szerszámok, eszközök, anyagok és kezdődhet a munka. Számomra az a legszebb pillanat, amikor síri csend van a műhelyben, és látom a teljes elmélyülést, ez csodálatos érzés.  

A felnőttek mennyire érdeklődnek a kézműves technikák iránt?

Vannak felnőtt programok, bár bevallom, sokkal kevesebben érdeklődnek. Azok jönnek, akik nem csak egy technikát akarnak kipróbálni, hanem a műhelyhangulatot, az együtt alkotást kedvelik. Mint régen a fonóban. Van családi nyitott műhely is, oda is szívesen jönnek a felnőttek a gyerekeikkel.

Pedig nagyon divatos manapság a DIY, egyre több ilyen foglalkozást lehet találni, a te műhelyed szerinted miben tud mást adni, mint egy DIY workshop.

Én nagyon fontosnak tartom a természetes anyagokat, az ujrahasznosítást, és azt, hogy a hétköznapokban is eszerint tevékenykedjünk. A pazarló fogyasztói társadalomból való kilépés egyik lépcsőfoka a kézműveskedés. De a készen kapott műanyag alapú dekorkellékeket nem helyeslem. Az a helyzet, hogy megvan a természetben, sőt a "kukában" minden, amiből csodálatos dolgok születhetnek a kreativitás és a fantázia használatával. Ezért sem adok sablonokat a foglalkozásokon, nálam témával dolgozunk. Vannak rendszeres foglalkozásaim, felnőtteknek és gyerekeknek vegyesen a Fiatal és Idős Kezek Klubja keretein belül. Újévtől pedig rajzszakkört is indítok felnőtteknek.

Van törzsközönsége a Műhelynek, akik kapcsolódnak hozzád?

Vannak rendszeres résztvevők, a környéken lakók szívesen jönnek, de folyamatoson bövül a kör. Nyáron kerámiafestésre van lehetőség, ezt a Balatonon nyaralók nagyon kedvelik. Vannak családok, akik minden nyáron betérnek a Műhelybe. A gyerekes családoknak vonzó a Műhely, mert a gyerekek rengeteg élménnyel mennek haza, és nagy örömömre, szívesen jönnek legközelebb is.

Végül a kihagyhatatlan kérdés: hogy fest egy keramikus otthonában az adventi dekoráció? Tudsz adni néhány tippet az olvasóknak, ami könnyen elkészíthető és szép? 

Nálam egy termésekből és örökzöld növényekből készített koszorú díszíti a bejárati ajtót. A tobozt, diót és ágakat mindig magunk gyűjtjük a kirándulások alkalmával. Több asztaldíszünk is van, mert a gyerekek is szeretnek saját ízlésüknek megfelelőt készíteni. Nagyon kedvelem az évnek ezt az időszakát. 

Idén az asztaldíszünk rendkívül egyszerű: három korhadtabb fadarabot illesztettünk egymáshoz, ezen van három piros, és egy bordó gyertya és pár toboz. De nagyon egyszerű és szép díszt lehet készíteni például néhány ágból és dióból is. Ezeket egy kerámia sütőtálba, vagy agyag cserépalátétbe rakva, mandarint, gránátalmát, mogyorót mellétéve, szép dekorációt kapunk. Én szeretem ezeket az adventi gyümölcstálakat, dekorációnak használni. Csak arra ügyeljünk, hogy ha rakunk mellé gyertyát is, mindenképpen legyen jól rögzítve. (mosolyog)

Képek: Szabó Éva Ceramic art

Vági-Tóth Lilla
- Budapestimami -

 

Partnereink